Új hagyomány született iskolában az elmúlt évek során. Nemcsak a tanévnyitón köszöntjük kiemelt figyelemmel az elsősöket, hanem ünnepélyes módon fogadalmat is tesznek. Ezáltal lesznek az iskola teljes jogú polgárai.

Mert bizony nem könnyű elsősnek lenni. Számtalan elsajátítandó szabályt, törvényt kell megismerniük. Mindennap valami újat mutatnak a tanító nénik, mindennap valami újat kell kipróbálni, mindennap valami új, ismeretlen, izgalmas, de az ismeretlenség miatt, talán kicsit félelmetes dolog történik velük.

Az iskola épülete hatalmas, ott bizony elég eligazodni. Testnevelésre, németre, honismeretre, hittanra külön szárnyakban lévő termekbe kell eljutni, eltalálni. És bizony nem mindig az egyenes út vezet a célhoz!

Az iskolatáska maga a kincsesláda! Tele mindenféle ismert vagy ismeretlen dologgal. Mindennek helye van, máshova tesszük órán, és máshova délután. Lehet kukucskálni, hogy mások hogyan pakolásznak, de a tanító néni szerint mindent önállóan kell csinálni. Egyedül kell rajzolni, írni, betűkre vadászni az olvasókönyvben. Még szerencse, hogy a tornaterem régi kedves ismerős, hiszen már óvodásként is sokat jártak ide a gyerekek mozgásfejlesztésre.

A felnőttek is mindig kérdezősködnek: „-Tetszik az iskola? Tudsz már olvasni? Le tudod már írni a neved?” Sok a feladat, sok az elvárás, aminek egy kis elsősnek meg kell felelni. De hát azért vannak az akadályok, hogy legyőzzük őket! Ebben az évben ez sikerült. A sok kis elsős megcsodálta a nagyok vidám köszöntő műsorát, majd kissé megilletődve elismételték a fogadalom szövegét. Büszkén feszítettek az iskola emblémáját viselő pólóban. Van, akire még egy kicsit talán nagy, de idővel, tudással belenőnek. Reméljük, hogy sikerül jó osztályközösségeket kovácsolni belőlük, akikre büszke lehet majd az iskolájuk, a szüleik, és a tanáraik.

Elsőseink és nevelőik.

Az elsősök avató műsorával a harmadik évfolyam készült.