Van egy dal, amit előbb megtanul mindenki, még mielőtt a tartalmát megértené. Büszkén hallgatjuk a televízióban, amikor a győztes magyar sportolók tiszteletére megszólal, miközben a piros fehér zöld nemzeti lobogó felkúszik a magasba. Az iskolai ünnepélyeken meghatottan és tiszteletadással énekeljük együtt. Hallhatjuk akkor is, amikor az „óév” búcsúzik és az újévet köszöntjük. Amikor az iskolában tanulunk róla, már ismerjük, hozzánk tartozik ez a mű.
A Himnusz Kölcsey Ferenc verse. Amelyben a költő felemlegeti történelmünk dicsőséges eseményeit, küzdelmeit. A bevezető és záró versszakokban, pedig Istent hívja segítségül, hogy boldogságban, békében élhessen a földön a magyar.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
A 200. évforduló tiszteletére, iskolánk hagyományait megőrizve, az alsó tagozatos diákok és a 7. évfolyamos tanulók közösen szavalták el tanáraikkal Kölcsey Ferenc költeményét.
.PNG)
