Nyomtatás

Az idei nyár sem múlhatott el az erdélyi látogatásunk nélkül. 49 fővel indult a buszunk Székelyföldre, ahol szebbnél szebb látnivalók vártak bennünket. A programunkat ebben az évben a sóprogrammal kezdtük, a Parajdi Sószorosban tett túránk után a Sófürdőben pihentük ki a hosszú séta fáradalmait. A másnapi programunkban a Szent-Anna tó , a Mohosi-láp, a csíksomlyói zarándokhely meglátogatása, majd egy rövid Csíki Sörgyár látogatás szerepelt. A következő napon ismét szükség volt az erős lábakra, hiszen úticélunk a Madarasi Hargita meghódítása volt, hiszen azt mondja a fáma, hogy aki nem járt a Hargitán, az nem is volt Erdélyben. Miután elértük a csúcsot, az egyik kopjafán elhelyeztük iskolánk emlékszalagját a Himnusz közös éneklése mellett. Nagyon megható pillanat volt, mindenki rendkívül elérzékenyült. Délután elmentünk a közelben található vízeséshez, miközben átéltük életünk legnagyobb esőjét jéggel kísérve. Így utólag már mosolyogva emlékszünk vissza, de akkor, ott sokkoló volt. A korondi úton felelevenítettük Tamási Áron munkásságát, majd meglátogattuk a sírját Farkaslakán. Nem maradhattak ki a székelykapuk sem Szejkefürdőn, ahol a következő látnivaló a Mini Transilvánia Park volt, amely Románia egyetlen multikulturális, tematikus makettparkja, melyben Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített, valósághű mását csodálhattuk meg. A szállásunkon minden este finomabbnál finomabb székely specialitásokkal vártak bennünket a szállásadóink, ezzel erőt gyűjtve a következő nap kihívásaira.

Köszönöm kollégáim segítségét és áldozatos munkájukat, mellyel hozzájárultak a hét sikerességéhez és a szülők bizalmát, hogy ránk bízták a gyermekeiket a minél több élményszerzés reményében.

Hajas Erika

csoportvezető

Erdely1

Erdely2