Aki már egyetlen egyszer is leült a zongora mellé, és megpróbált néhány hangot leütni vagy egy ismerős dalocskát előcsalogatni a hangszerből, az tudja, milyen nehéz parancsolni az ujjaknak. Hát még, ha két kéz mozgását kell összehangolni! Utána szorozzuk ezt meg kettővel! Így megkaptuk a négykezes zongorázás képletét: egy zongora, két gyerek, négy kéz.

Sokat kell gyakorolni, készülni, elemezni az előadandó darabokat egyedül és együtt is. Össze kell hangolni minden mozdulatot, tempót, szünettartásokat. Sok idő, amíg egy produkció összeáll. Ilyen darabot begyakorolni nem kétszeres, hanem legalább négyszeres időt és energiát igényel, viszont az eredmény is legalább négyszer olyan szép, erős hangzást tükröz.

Az idei évben a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskola rendezte meg a megyei négykezes találkozót. Iskolánkat egy páros képviselte: Jézsó Vivien és Koppányi Noémi mutatkoztak be. Nagyon jól megállták a helyüket az igazán népes szereplőgárdát felvonultató mezőnyben. Számukra is nagyon előnyös volt a versenyen való részvétel, hiszen hallhatták játszani társaikat, illetve szereplési rutint szereztek.

A közönség soraiban büszkén ültek a szülők és a felkészítő tanár is. Várjuk a bemutatkozást a „hazai” közönség előtt is.

  Fehér Teréz

                                                       Jézsó Vivien és Koppányi Noémi