Az ez évi drámafoglalkozások újra kellemesen teltek az ötödik és hatodik évfolyamon. Az együttjátszás kellemes élményével búcsúztunk el egymástól. Kipróbáltunk kreativitást fejlesztő gyakorlatokat, kommunikációs tréninget tartottunk, és a szerepbelépés kihívásával is szembesültünk. Sokat nevettünk, izgultunk társaink produkciójáért, és vártuk, hogy mi is megmutathassunk, milyen gondolataink támadnak egy-egy szituáció kapcsán.

        Ennek az évnek azonban volt egy különleges eseménye is.

Régen fordult már elő, talán utoljára Petró Valentin esetében, hogy valaki megkeresett egy saját versével. Tudom, hogy ennél sokkal többen próbálkoztak már versírással, de ezeket nagyon ritkán olvashatják el mások is. Pedig mindenki így kezdte! A legnagyobb költőink gyerekkori művei, az úgynevezett „zsengék” szintén ilyen fiatalkori verselgetések, de ahogy fejlődik a gyerekek személyisége, gyarapszanak tapasztalataik az életről, és a költészetről, úgy komolyodhatnak a vereseik is. Ha valakit tehetséggel áld, vagy ver a sors, akkor ez folytatódhat a felnőttkorban, vagy elmúlik a gyerekkorral.      

     Becsüljük meg Fürész Dóra ötödik évfolyamos kislányt, mert megérintette a szívét a tavasz szépsége, érzéseit szavakba, versszakokba öntötte, és bár még kezdő „költő”-nek nevezhetjük, de bízzunk benne, hogy megmarad érzékenysége környezetének szépségei, vagy gondjai iránt. Ettől biztosan jobb ember lesz!

          Szeretettel várom mások munkáit is, beszélgessünk a versekről, vagy prózai munkáitokról!

Baricza Zsuzsa

   Fürész Dóra :A tavasz

   (részletek)

Gyönyörű a szép tavaszi idő,

Mikor a nap csak egy röpke idő.

Mikor a perc egy csendes nap,

Akkor ez a legszebb pillanat.

A Nap és a Hold együtt jár,

A Nap  reggel, a Hold este vár.

A madárka is nézelődik,

Hol találhatja a barátait.

A felhő csak áll, és vár,

A Nap erősen küszködik, lásd!

Az ember vesz egy nagy levegőt,

Élvezi, a végre eleredt az esőt.