Immár negyedik alkalommal emlékeztünk meg a fogyatékos emberek világnapjáról az iskolában.

Fejlesztő szakembereink a természettudományos munkaközösség tagjaival karöltve, változatos feladatokkal készültek a világnapi megemlékezésre. Az alsó tagozatosok Bartos Erika Őrangyal (Mesék az elfogadásról) c. könyvéből hallottak történeteket, majd játékos feladatokon keresztül próbáltuk érzékeltetni a gyerekekkel egy-egy érzékszerv kiesésének nehézségeit. Megismertettük tanulóinkat a Gördülő Tánccsoport kerekesszékes műsorával, majd sor került tapintós játékra is, ahol bekötött szemmel hétköznapi tárgyakat kellett párosítani. A hanglottó játék során a fürdőszoba, nappali, kert, konyha zajait próbáltuk azonosítani. A nem beszélő emberek helyébe képzelve magunkat, activity játék során igyekeztünk elmutogatni és kitalálni fogalmakat, közmondásokat.

A felső tagozatosokat a tornateremben akadálypálya várta, ahol kerekes székkel kellett végrehajtani különböző ügyességi gyakorlatokat. A kistornateremben csörgőlabda bajnokság keretében mérkőzhettek meg az osztályok képviselői, míg a többiek egy különleges bocsa játékban vehettek részt Szentpáli tanár úr vezetésével. A feladat során a gurító játékosnak a látás kikapcsolása mellett kellett a bocsát egy segítő társ irányításával a pallinóhoz minél közelebb juttatni.Az informatika teremben keresztrejtvényt kellett megfejteni, melyben a fogyatékosságcsoportokhoz tartozó fogalmak szerepeltek. A gyerekek a megoldáshoz használhatták az internetet is, melynek segítségével rengeteg jó megoldás született.

Az aulában üzenő falat alakítottunk ki a világnap alkalmából, ahol a gyerekek és a felnőttek a „Mit tehetnék érted?” és a „Mit tehetnék, hogy számodra könnyebb legyen?” kérdéskörben oszthatták meg gondolataikat, míg a kisebbek rajzaikkal örvendeztettek meg bennünket. A fogyatékos emberek világnapjáról való megemlékezés nem titkolt célja, hogy a ránk bízott tanulók értsék meg, hogy mindannyian másak vagyunk, egyikünk sem értéktelenebb, vagy értékesebb a másikunknál, így ne értékeljék kevésbé egymást még akkor sem, ha társuk fogyatékossága miatt különleges gondoskodásra szorul.

Fontos célunk, hogy kialakuljon bennük annak az igénye, hogy segítsék a sérült vagy fogyatékkal élő embereket, legyen számukra világos a helyes emberi magatartás, ha sérült vagy fogyatékkal élő emberrel kerülnek kapcsolatba. Úgy véljük, hogy az évek óta megrendezésre kerülő projektnap hozzájárul a szociális érzékenység, az empátia, az együttműködési készség, az egymásra figyelés gyakorlásához, fejlesztéséhez.