A vallások, a néphagyomány nagyon jól tudott valamit: az ünnepet várni kell. Várni, készülni talán még sokkal jobb, mint maga az ünnep. Ezek alapján már az 1. osztályban is fontosnak érezzük, hogy megtartsuk az Adventet! Nem kell bonyolult dolgokra gondolni: készítettünk koszorút az ajtóra a gyerekekkel, díszíettük az ablakot, minden nap valami apróságot alkottunk.

A közösen kialakított rítusok, szokások tartják fent a közösségünk egységét.   A hagyományok alapozzák meg az azonosságtudat érzését. A rítusok, szokások, ünnepek hidat építenek a generációk között. Kifejezik a társas kapcsolatot. Értéket tulajdonítanak.

Az ünnepeknek van bizonyos időt tagoló funkciója. A kisgyermek azt szereti, ha élete, nagy mértékben átláthatóan, megszokott módon zajlik. Az ünnepek lehetőséget adnak a megszokottból való kilépésre.

Angyalkaváró, csillogó szemű csemetéből lám-lám, mára mi lettünk az angyalkák. Minden karácsonykor óhatalanul visszasettenkedik az észrevétlenül eltelt gyermekkor: nehéz a csillogó, sejtelmes-szépséges ünnepet máshogy látni, mint egy gyermek szemével. Éppen ezért veszünk részt szívesen községünk Adventi készülődésébe.

Az 1. a és 1. b osztály közösen készült versekkel, hangulatos zenékkel a szereplésre. Tanítványaink nagy örömmel vettek részt a várakozásban. Izgatottan készültünk a fellépésre, amely december 14-én, Advent 3. vasárnapján volt. A gyerekek egy jó hangulatú. kedves verscsokorral köszöntötték a falu megjelent lakosait. Köszönjük a szülők támogató segítségét, és a felkészítő tanítók, Balláné Spitz Mariann, Csibrik Orsolya, Katona Krisztina és Szabóné Kovács Erika munkáját.