Nyomtatás

                „Vegyél a kezedbe egy szép verset, a szép szavak gazdagítsanak téged!”

Ezek a szavak mindennap el kellene, hogy hangozzanak, nemcsak a Költészet napján. De szerencsére van egy ilyen kitüntetett nap az évben, amikor mindannyian biztosan a szép szavak, és a szép gondolatok között barangolunk.

 Ennek a barangolásnak egyik fontos állomása már sok év óta az iskolában megrendezett alsós versmondó verseny. Amikor először elküldtük a meghívóinkat a környező iskolákba még álmunkban sem gondoltunk rá, hogy az évek során ilyen fontos, mindenki által várt, és elismert versennyé növi ki magát a mi kis kezdeményezésünk. Ma már az áprilishoz közeledve érdeklődő levelek érkeznek a postaládánkba. Számítanak a kiírásra, készülődnek egy újabb találkozásra. Mi is találgatunk, hányan jönnek el, lesznek-e régi ismerősök a tanítók és szavalók között. Mert bizony, aki elsősként versenyzett nálunk, arra biztosan számíthatunk a következő években is. Köszönhető ez talán a szíves vendéglátásnak, a gördülékeny lebonyolításnak, a pártatlan és igazságos zsűri munkájának.

 Április 12-én is megtelt az aula izguló versenyzőkkel, az őket nagyszámban elkísérő nevelőikkel és szüleikkel. Eljöttek a tagintézményeinkből, a környező iskolákból, de egyre több dunaújvárosi iskola is megméretteti magát ezen a versenyen. A köszöntő szavak után évfolyamonként elfoglaltak egy-egy termet, ahol a társaik és tanáraik előtt mutathatták be, hogy milyen gazdag a magyar költészet, milyen szépen bánnak a hangjukkal, hogyan tudják közvetíteni a költők gondolatait. Ebben az évben az volt az újdonság, hogy a tanítók, felsős magyar tanárok mellett minden döntőbizottságnak tagja volt egy óvónéni is. Több szem többet lát, tehát a döntés még sokoldalúbb lehetett. Igaz, így volt olyan terem, ahol a zsűritagok nagyon hosszú tanácskozás után tudtak csak megegyezni a helyezések sorrendjéről, mert olyan kiegyensúlyozott volt a mezőny, hogy akár öt-hat gyerek is felléphetett volna a képzeletbeli dobogóra.

 De megszületett a döntés! Évfolyamonként az első három helyezett a Petőfi Sándor Iskolafejlesztési Alapítvány jóvoltából egy szép verseskötettel és oklevéllel, a helyezettek pedig emléklappal és egy kis ajándékkal indulhattak haza. A felkészítő nevelők és szülők is megérdemelték a jutalmat, mert az ő segítségük nélkül nem hallhattunk volna ilyen remek produkciókat.

 Egy jóhangulatú verseny után, fáradtan, de a következő év terveivel a fejünkben búcsúztunk el a versenyzőktől, felkészítőiktől, és a verseny lebonyolításában segítő kollegáinktól.

                               „A Múzsa kint áll előttünk az utcán.

                                 Engedjük be a házunkba.

                                 És ne csak ezen a napon.

                                 Az év minden napján.”       (Somlyó György)

                                                                                      Baricza Zsuzsa és Nagyné Garai Olga