A karácsony különleges időszaka az évnek. Nagy várakozás előzi meg, talán túlságosan is nagy elvárásokat fogalmazunk meg. Mit adjunk? Hogyan díszítsük fel a fát, a lakást? Nincs ez másképpen az iskolában sem. Mi másodikosok már év eleje óta ötletelünk, hiszen miénk az iskola dekorálásának és az ünnepi műsor összeállításának nem könnyű feladata.

  Várakozunk, adventezünk, készülődünk, gyakorolunk. Sokszor elhangzik, hogy ez az ünnep nemcsak arról szól, hogy mit fogunk adni, hanem arról is, hogy mi is adunk, adhatunk ajándékot másoknak. Ebben az évben is gyűltek a meglepetések a dobozokban, zsákocskákban, amit a Családsegítő Szolgálat segítségével juttattunk el a rászoruló kisgyerekek fája alá.

  Számomra ez a karácsony mégis valami más miatt volt különleges! Az a kihívás, hogy nyolc éves gyerekek az egész iskola közösségét szórakoztassák, és ha lehet, karácsonyi hangulatba ringassák, nem kicsi. Nem elég jól tudni a verseket, valami pluszra is szükség van. Ezt én, és remélem valamennyi kisgyerek megkapta most a gyerekeinktől. Hogy miért? Például azért, mert volt, aki a betegségéből még éppen lábadozva eljött, mert tudta, hogy rá szükség van. Micsoda önfeláldozás, és adni akarás volt abban a kisfiúban, aki végig az ajtót leste, mert várta, hogy mikor lépnek be az ő szülei is, akik sajnos nem értek ide, de ő könnycseppekkel a szemében is a többiekért remekül tette a kötelességét, és mondta a verseit, énekelte a dalokat! Számomra ez a karácsony igazi csodája! Nem a szépen feldíszített fa, nem a becsomagolt ajándékok garmadája, hanem az, hogy a saját érdekeimet a másoké elé helyezem, ha kell, mert tudom, hogy mások szépet és jót várnak tőlem, és én ezt a szépet és jót meg akarom adni. Ilyen napokon jó pedagógusnak lenni, jó ilyen jó és érző szívű gyerekeket tanítani, nevelni.

  Kívánom az új évre, hogy a családokban is legyenek ilyen áldott pillanatok!

Baricza Zsuzsa

További képek >>>