Gyócs-Németh Ágnes. Kevesen ismerik ezt a nevet. De ha azt mondom: Ági néni, mindenki tudja, hogy kiről van szó. Akár azért, mert most jár az iskolába, akár azért mert már felnőtt, és ő is idejárt, sőt talán már van olyan nagyszülő is, aki Ági nénihez fordult bújával, bajával, gondjával sulis korában.

Pedig ő, és ezt ma már kevesen tudják, az azóta megszűnt szövetkezetben dolgozott, varrónőként. Ott is szerették, gyors, ügyes, szorgalmas volt. Még én is ebből az időből ismerem, az első mezőfalvi osztályomban volt anyuka, mindkét fiának osztályfőnöke voltam. Még ma is tudunk nevetni azokon a történeteken, amik akkor történtek, néhány közülük szinte legendává vált. Akkor is lehetett rá mindenben számítani, segített, amiben és ahol csak tudott. Minden mai osztályfőnöknek ilyen segítő, támogató, együttműködő szülőket kívánok! (Szerencsére nekem most is van néhány.)

Aztán a sors úgy hozta, hogy kollegák lettünk. Először csak takarított az iskolában, de talpraesettsége, tenniakarása, és újra hangsúlyoznom kell, szorgalma miatt új beosztásba került. Nincs az a hosszú munkaköri leírás, ami összefoglalhatná mivel kellett, sőt önként felvállalva mivel foglalkozik. Ő az első, aki hajnalban megérkezik, kikapcsolja a riasztókat, takarít a bizalmas iratokat kezelő irodákban. Frissen főtt kávéval fogadja az érkezőket, és válaszol a szűnni nem akaró kérdésekre, kérésekre. Hol a kulcs, ki lehet-e nyitni a bezárult öltözőszekrényt, melyik évben járt ide X. Y., kinél vannak a focilabdák? Megannyi kicsinek tűnő probléma, de akinek ez gondot okoz, annak nagyon fontos, és persze halaszthatatlan. És Ági néni megy, megcsinálja, megoldja, tudja a választ. Nem később, nem majd, hanem azonnal! Nála a csodára sem kell várni! Olyan Ő, mint egy élő lexikon. A Google sem talál gyorsabban nála választ a keresésekre. És közben elgurul a tízóraiért, kiosztja az ételt, számon tartja az iskolatej igénylést. Befizeti az elfoglalt szülők, vagy tanárok helyett az térítési díjakat.

Tudom, mindenki ismeri az ő legendás teáit, amit minden versenyen, minden Mese-esten kóstolhatunk. De hadd áruljak el egy titkot. A remek tea úgy készül, hogy ő sohasem iszik teát, még akkor sem ha beteg! Ezt csinálja utána valaki!   ( A lecsója is nagyon nevezetes, aki jól viselkedik, megkóstolhatja!)

Hihetetlen, de igaz! Ma már ő is nyugdíjas. De olyan fürge, lendületes, hogy ahogy mondani szokás, átugrana mindannyiunkat. Ha valaki sokat tett Mezőfalváért, a mezőfalvi gyerekekért, akkor ő az. Sok apró pici tett, sok apró pici segítségnyújtás naggyá gyűlt össze az évek alatt. Az iskola szürke eminenciása előlépett, arcán zavart mosollyal fellépett az emelvényre, és átvette a Mezőfalváért plakettet.

Gratulálok! Gratulálunk!