A csütörtök az iskolának egy kissé átlagos napja. Már elég fáradtak vagyunk az eltelt napok tanulásától, de még messze van a pihentető hétvége. De van egy csütörtök, amit már minden gyerek nagyon vár. Napokkal előbb már kezdődik a tervezgetés, ki jön, ki milyen alvókát hoz, ki az, akinek még küzdenie kell egy kicsit, hogy elengedjék a szülei. Mert bizony ezt ki kell érdemelni! Mindenki ott szeretne lenni, alig várják a hagyományos MESE EST-et.

A pedagógusok ennek az estnek a varázslói. Nemcsak a kissé barátságtalan tornatermet varázsolják át fényekkel, díszletekkel, de ők is átváltoznak. Minden év nagy titka, hogy melyik tanító néni mi lesz, ki mit játszik, de főleg az, hogy ki a titokzatos TV maci? Ez már évek óta nagy kérdés, de még mindig nem derült ki a rejtélyes szereplő titka.

A sötétben újra benépesülő iskolában csupa kis pizsamás alak nyüzsög. Mókásnál mókásabb pizsik, plédek, párnacsodák keresik a helyüket a „megágyazott” teremben. (Hogy mire nem jók a birkózószőnyegek?) Besötétedik a terem, a várakozás csöndje költözik a falak közé.

Ebben az évben a mókáé, kacagásé volt a főszerep, hiszen a sok-sok mese közül most a tréfás meséké volt a színpad. Volt bábdarab, rajzfilmnézés, dramatizált mesefeldolgozás, színdarab. Mindegyik nagyon vidám, kacagtató volt. De volt egy kis borzongás is, hiszen még a Halál eszén is túljártak egy kis tréfával.

Az interaktivitás korunk varázsszava, tehát ezen az estén is voltak interaktív elemek, daltanulással, táncikával, a gyerekek bevonásával a mese alakításába. Sokszor alig tudtuk visszacsendesíteni a gyerekeket egy újabb mese kezdetekor.

A szünetben teáztunk, elpusztítottunk egy tetemes mennyiségű kekszet. A második részben is folytatódott a móka-kacagás. A tanító nénik fantáziája kimeríthetetlen, olyan jelmezekkel és díszletekkel kápráztatták el a gyerekeket, ami egy profi színháznak is becsületére válna.

A sötétben újra benépesültek az utcák, amikor zsongva tartottak hazafelé a gyerekek. Nem győzték elmesélni az élményeiket. Ez a jókedv a fizetség a szülőknek azért, hogy este kétszer is megjárták az utat az iskoláig.

Péntek az élmények elmeséléséé volt. A felnőttek pedig már megkezdték az ötletelést a következő tanévre. Úgy gondoljuk itt az ideje a megújulásnak, de ígérjük, hogy ez is élménydús gyerekbarát program lesz, de talán több szerepet kapnak benne a gyerekek.

                                                                                                                         Baricza Zsuzsa