Iskolai nevelőmunkánk során az utóbbi években egyre nagyobb teret kap a jeles napok, nemzetközi világnapok tanulóinkkal való megismertetése. Kialakult hagyományai vannak intézményünkben ezeknek a megünneplésére. Csodálatos érzés azonban azt tapasztalni, hogy van egy olyan nap, melyre nem kell felhívni diákjaink figyelmét, melyről sem ők, sem az őket nevelő szülők sosem feledkeznek meg.

Ez a nap a pedagógusnap, melyre tanítványaink műsorral, rajzokkal, virággal vagy akár egy-egy szem cukorkával készülnek. Ez a figyelmesség, a diákok őszinte mosolya, ölelése, apró, személyre szabott ajándékaik átsegítenek bennünket a mindennapok küzdelmein, nehézségein.

A gyerekeken és a szülőkön túl nem feledkezik meg rólunk sosem a Petőfi Sándor Iskolafejlesztési Alapítvány és Fenntartónk sem. A jeles alkalom kapcsán az Alapítvány minden évben kiválaszt egy pedagógust, aki az elmúlt tanév során a kiválók között is kiemelkedően teljesített.

Az idei évben Nagyné Garai Olga vehette át az Alapítvány által adományozott aranygyűrűt.

Gratulálunk kollégánknak és büszkék vagyunk rá!

Ezek a meghitt, kedves pillanatok hozzájárulnak ahhoz, hogy az általunk választott nagyon szép, de nagyon nehéz hivatást hittel, lelkesedéssel folytassuk tovább és átéljük John W. Schlatter gondolatait:

„Tanár vagyok… Attól a perctől fogva, hogy egy gyermek ajkáról felröppent egy kérdés.  Egy vagyok azokkal, akiknek neve és arca rég feledésbe merült, de tanításuk és jellemük tovább él tanítványaik munkájában…

…folyvást kincseket keresek: új lehetőségeket tanítványaim képességeinek kibontakoztatására, és szüntelenül kutatom a tehetséget. A legszerencsésebb vagyok minden dolgozó közül. Az orvos egy varázslatos pillanatban életet segíthet a világra. Nekem megadatott, hogy naponta láthassam, mint születik újjá ez az élet kérdések, eszmék és barátságok révén. Az építész tudja, hogy amit gonddal épít, talán évszázadokra megmarad. A tanár tudja, hogy amit szeretettel és tisztességgel épít, az örökre megmarad.”