Hurrá szünidő! Hurrá táborozás!

  Eljött végre ez a nap is! Már tavaly óta ezt a napot vártuk. Felkerültek a táblára a régen vágyott utolsó betűk, elérkezett a vakáció. Nyugdíjba küldtük a táskát, a füzeteket, a könyveket, elpihenhettek a ceruzák, a tollak. Elővehettük végre a bőröndöket, hátizsákokat, fürdőruhákat, a focilabdákat, a tollas ütőket. Hányat kell még aludni ahhoz, hogy elindulhassunk a táborozásra? Amit nagyon vártunk, az elérkezett végre. Elbúcsúztunk a családunktól, a kis házi kedvencektől, az ismerős utcáktól, házaktól.

  Tavaly a táborozás végén már úgy búcsúztunk egymástól: Jövőre veletek ugyanitt!

És valóban. Újra összeállt a nem is olyan kis csapat, 133 diák 21 kísérővel. Az osztályfőnökök óvó szárnyai alatt gyülekeztek a gyerekek, a szülők utolsó búcsú figyelmeztetései is elhangzottak. Mindenki az utca végét leste, hogy mikor gördülnek be a buszok, és kezdődik meg az idei nagy kaland, a táborozás a Velencei-tónál. Három zsúfolásig megtelt buszból integettünk az itthon maradóknak, akik közül sokan szívesen elbújtak volna a poggyászunkban, hogy ők is velünk jöhessenek.

  A táborhely elfoglalása már rutinosan ment. Ismerősek voltak a kis házak, tudtuk, ki szeret emeleten és ki szeret földszinten aludni, tudtuk, merre keressük a mosdókat és hova menjünk, ha megéheztünk, ebédelni vagy vacsorázni szeretnénk. Ismerősen susogtak a hatalmas fák, tudtuk, hogy találkozhatunk mókussal, sünivel, bagollyal is ebben a szép parkban.

 Alig vártuk, hogy átéljük a tábor elfoglalásának rutinját, és végre csobbanhassunk a tóban. Azt se bántuk, hogy egy kis séta az ára a fürdésnek, mert ez az élmény mindent megér!

  Kedden délelőtt a Kócsagtoll Alapítvány jóvoltából ÖKO-játszóházban ismerkedhettünk a természetvédelemmel és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos interaktív játékokkal.

  Óriási új kaland volt számunkra, hogy az alsósok két, a felsősök egy alkalommal kipróbálhatták a környék legigényesebben berendezett élményfürdőjét, amire ráláttunk a szobáink ablakából. A rengeteg külső és belső medence és a hozzájuk tartozó élményelemek szinte varázslattal értek fel. Alig tudtuk kipecázni a gyerekeket legalább arra a kis időre, amíg meguzsonnáznak, vagy isznak egyet. Szinte repült az idő!

  Szerda és csütörtök este a felsősök ismét bizonyíthatták evezőstudományukat egy közel egy órás nádi hajótúrán Braun Péter sárkányhajóival. Örömmel fedeztünk fel siklókat, békákat, sirályokat, még hattyút is láttunk a kicsinyeivel.

  Csütörtökön repült velünk a vonat és a hajó, várt minket a Szúnyog-sziget. A természet kegyes volt hozzánk, mert a rekkenő hőség miatt a szúnyogok jól megérdemelt pihenőjüket töltötték, így nem kellett önkéntes véradóként táplálnunk őket.  Jólesett a fagylalt, a jégkrém!

  A beígért ebéd utáni csendes pihenőktől az új táborozók egy kicsit tartottak, de aztán rájöttek, hogy mégis jó a nagy melegben dumcsizni, játszani, olvasni az árnyékot adó fák alatt. A kézműves foglalkozásokon is mindig telt ház volt. Gyöngyöt fűztünk, a kicsik lerajzolták tábori élményeiket, a felsősök – hosszú sorban állás után – pedig gyönyörű csillogó delfineket, virágokat festettek társaik (és tanáraik) karjára.

  Az előző év tapasztalatai alapján szinte biztosak voltunk abban, hogy a ránk bízott gyereksereg számára a tábori menza kevésnek bizonyul. Így minden étkezést kiegészítettünk szalámival, paradicsommal, paprikával, tejtermékekkel, péksüteménnyel. Nagy segítségünkre voltak a szülők is, akik sok mézet, lekvárt, kolbászt, zsírt és szalonnát ajánlottak fel számunkra. Természetesen egy este sem múlhatott el jégkrém nélkül.

  Anita és Emese néni az idén is felkészülten tartották meg a zumba órákat és a táncversenyt, melyen életkortól függetlenül vettek részt a tanulók és a felnőttek is.

  Sajnos vége! Az utolsó nap csomagolással, ruhakeresgéléssel, a talált tárgyak gazdáinak kinyomozásával telt. Megettük a búcsúebédet, és irány haza! Az izgalom kedvéért másik úton jöttünk vissza, mint amerre elmentünk, de aztán végre ismerősek lettek a fák, a házak, és a szeretett arcok is feltűntek a parkolóban. Jó volt elmenni, jó volt ott lenni, de a legjobb volt megérkezni.

  Találkozunk jövőre? Találkozzunk jövőre!

  Köszönetet szeretnénk mondani a szülőknek a sok felajánlott élelemért, az Iskolafejlesztési Alapítványnak és a Szülői Munkaközösségnek és az iskolánknak az anyagi támogatásért, valamint Kovács Istvánnak, hogy az idén is segített a táborba költöztetni kis csapatunkat.

Baricza Zsuzsa és Nagyné Garai Olga