A Mezőfalvai Tündérkert Óvoda két nagycsoportjának szervezünk szülői értekezletet március 5-én 16 órai kezdettel. Célunk, hogy tájékoztatást adjunk a helyi iskola kínálta lehetőségekről. Az osztályfőnökök várhatóan a mostani negyedik osztályok vezetői lesznek. A német nemzetiségi oktatásban résztvevő tanulóink szép eredményeket mutatnak évről évre. A szülők az áprilisi beiratkozás alkalmával nyilatkozhatnak arról, hogy igénylik-e gyermeküknek ezt a nagyon hasznos oktatást, mely 8 éven keresztül biztosítja a német nyelv és irodalom emelt óraszámban való tanulását. Ekkor kell választaniuk az erkölcstan és a felekezeti hittan oktatási kínálatunkból is. Egész napos iskolarendszer lévén 16 óráig foglalkoztatjuk a gyerekeket. A délutáni órákban a művészetoktatás keretein belül lehetősége lesz tanulóinknak néptánc tanszak, szobrászat tanszak és zeneművészeti ág népi ének, fafúvós és zongora tanszak közül választani. A sport kedvelői is kimozoghatják magukat a választható birkózófoglalkozáson.
Intézményünkben már hagyomány, hogy leendő elsőseink részére „Iskolanyitogató” néven több alkalomból álló foglalkozás sorozatot – 2018. március 6. 13. 20. 27. – szerveznek a leendő osztálytanítók. Április 5-én 8.30-től pedig a szülőket várják rendhagyó bemutatóórára a 4.a osztályba, majd ezt követően a látottak megbeszélésére.
Kedves szülők, szeretettel és felkészülten várjuk gyermekeiket a 2018/2019-es tanévre! Bármi kérdésük lenne, kérem, keressenek bennünket!
Iskolavezetés
Ahány napja az évnek, annyi világnap. Vannak köztük komolyak, vannak tréfásak, van, amiről szívesen megemlékezünk, és van, amit szinte a feledés homálya lep be.
A születésnap is egy jeles fordulónap a gyerekek és a felnőttek életében is. Ez egy különleges, örömmel várt nap. Ha a világnap és a születésnap egybeesik, akkor pedig dupla alkalom van az ünneplésre.
A Magyar Kultúra Napja egy magyar ember számára ilyen kiemelt ünnepélyességű napja az évnek. Mi az iskolában is mindig méltóképpen megemlékezünk róla. A gyerekek nyelvére lefordítva úgy hívjuk ezt a napot, hogy a Himnusz születésnapja. Mivel ezen a napon tisztázta le a vers kéziratát Kölcsey Ferenc, ezért a vers szavalásával köszöntjük az „ünnepeltet”.
A szülinapra is készülődünk, erre a napra is készülődünk. Megnézzük a költő portréit, megvizsgáljuk a kéziratról készült fotókat, beszélgetünk a történelmi eseményekről, és megfejtjük a régi magyar nyelv elfeledett szavainak értelmét.
Aztán, ha elérkezik, a nagy nap összegyűlünk a tornateremben. Minden alsós az osztályfokának megfelelő számú versszakot mond el, a hetedikesek pedig befejezik a többi versszakkal a művet. Nekünk felnőtteknek mindig szívfacsaró hallani, milyen odafigyelve, milyen gazdag együttes hangzással csendülnek fel a verssorok. Jó volt magyarnak lenni ezen a napon!
Baricza Zsuzsa
Képek >>>
Egy család életében kész mérföldkő, amikor a féltve óvott gyermekük iskolás lesz. Jól érzi majd magát? Lesznek barátai? Megkedvelik egymást a tanítójával? Hogyan győzi le majd a kihívásokat? Ügyesen ír, olvas, számol majd? Megannyi kérdés, amelyre a lassan haladó tanítási napok megadják a választ.
Az iskola, a tanítók, de még a tanulók is nagyon várják a találkozást az új elsősökkel. A csodájukra járnak, kész népvándorlás indul meg az iskolában, hogy mindenki találkozhasson velük.
Nehéz venni az akadályokat, mert bármennyire is készülnek az iskolás életre, ez mégis egy más világ. Nagy és zajos épület, sok, ismeretlen felnőtt, az ismeretlen gyerekseregről nem is beszélve. Megannyi szabály, számtalan megszelídítésre váró eszköz, furcsa szavak, néha érthetetlen utasítások! Bizony el kell telnie egy kis időnek, mire az iskolába lépő kisgyerekből elsős lesz.
Ezért vártuk meg az első félév lezárását, hogy kis ünnepség keretében iskolánk teljesjogú polgárává fogadjuk őket. A másodikosok tréfás köszöntője után ünnepélyes fogadalmat tettek, amit, ha be tudnak tartani, akkor igazán büszkék lehetünk rájuk, mint iskolánk új tanulóira. Tanítóiktól vehették át az intézmény emblémájával díszített pólót, amiben aztán büszkén feszítettek.
Szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a rendezvénnyel, hiszen iskolánk történetében most rendeztünk először ilyet. Legyen ünnepélyes az iskolába lépés is, nemcsak a búcsúzás, a ballagás!
Baricza Zsuzsa
Harminchat. Ennyi éve tanítok a mezőfalvi iskolában. Azt mondják ez még gombócból is sok. Harminchat év, harminchat iskolafogászati rendelésen való részvétel. Harminchat izgalommal teli látogatás, és most mégis az első! Az első, ami kellemes élmény volt a gyerekeknek, és ezért nekem is.
Ki az, aki szeret fogorvoshoz menni? Nem tévedek, ha azt mondom senki. Tudjuk, hogy kell, hogy szükséges, vagy sokszor elkerülhetetlen. Ilyen az iskolafogászat is. De most valami különleges, valami izgalmas, és élménydús volt.
Én most végeztem egy másik körzetben a szokásos éves fogászati ellenőrzőtúrámmal, de én is sok minden olyant megtudtam, amit én se láttam, mert azt hiszem valamennyien csukott szemmel éljük túl ezt a rendelést.
A doktornő ötös csoportokban hívta be magához a gyerekeket, akik körülállták őt, és megnézhettek mindent, kipróbálhatták a sok ismeretlen szerkezetet. Megnéztük a lámpát, ami úgy világít, mint a nap, hogy a doktornő mindent jól lásson. Láttuk milyen gyorsan dolgozik a nyálszívó, sőt a félelmetes hangú fúrót is meghallgattuk. Ki az, aki látta Önök közül, hogy hogyan készül a fogtömés? Kérdezzék meg a gyerekeket! Meggyurmázhatták a kezükkel a jól formálható tömőanyagot, és megtapasztalhatták, hogy hogyan változtatja a színét és az állagát egy különleges lámpa fényének hatására.
Ez után mindenki bátran beült a székbe, megmutatta a fogacskáit, és vidáman ment ki a többi társaihoz, akik a folyosón izgalommal várták őket.
Dr. Hadászi Eszter, jegyezzék meg a nevét, mert ő az aki ha nem is megkedveltetheti, de félelemmentessé teheti a gyerekek számára a fogászatot! Keressék bátran, mert a gyerekek már bátran mennek be hozzá!
Baricza Zsuzsa
A karácsony különleges időszaka az évnek. Nagy várakozás előzi meg, talán túlságosan is nagy elvárásokat fogalmazunk meg. Mit adjunk? Hogyan díszítsük fel a fát, a lakást? Nincs ez másképpen az iskolában sem. Mi másodikosok már év eleje óta ötletelünk, hiszen miénk az iskola dekorálásának és az ünnepi műsor összeállításának nem könnyű feladata.
Várakozunk, adventezünk, készülődünk, gyakorolunk. Sokszor elhangzik, hogy ez az ünnep nemcsak arról szól, hogy mit fogunk adni, hanem arról is, hogy mi is adunk, adhatunk ajándékot másoknak. Ebben az évben is gyűltek a meglepetések a dobozokban, zsákocskákban, amit a Családsegítő Szolgálat segítségével juttattunk el a rászoruló kisgyerekek fája alá.
Számomra ez a karácsony mégis valami más miatt volt különleges! Az a kihívás, hogy nyolc éves gyerekek az egész iskola közösségét szórakoztassák, és ha lehet, karácsonyi hangulatba ringassák, nem kicsi. Nem elég jól tudni a verseket, valami pluszra is szükség van. Ezt én, és remélem valamennyi kisgyerek megkapta most a gyerekeinktől. Hogy miért? Például azért, mert volt, aki a betegségéből még éppen lábadozva eljött, mert tudta, hogy rá szükség van. Micsoda önfeláldozás, és adni akarás volt abban a kisfiúban, aki végig az ajtót leste, mert várta, hogy mikor lépnek be az ő szülei is, akik sajnos nem értek ide, de ő könnycseppekkel a szemében is a többiekért remekül tette a kötelességét, és mondta a verseit, énekelte a dalokat! Számomra ez a karácsony igazi csodája! Nem a szépen feldíszített fa, nem a becsomagolt ajándékok garmadája, hanem az, hogy a saját érdekeimet a másoké elé helyezem, ha kell, mert tudom, hogy mások szépet és jót várnak tőlem, és én ezt a szépet és jót meg akarom adni. Ilyen napokon jó pedagógusnak lenni, jó ilyen jó és érző szívű gyerekeket tanítani, nevelni.
Kívánom az új évre, hogy a családokban is legyenek ilyen áldott pillanatok!
Baricza Zsuzsa
További képek >>>
.PNG)
