"A festőművész a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és művében nem látleletet akar adni, hanem élményt."

(Szőnyi István)

Iskolánk aulája minden év októberében és novemberében kiállítóteremmé avanzsál szobrászat tanszakos tanítványaink jóvoltából. A gyerekek alkotásainak bemutatása a Magyar Festészet Napja alkalmához kötődik, mely egy olyan kezdeményezés, amelyet 2002 óta, lassan már 20 esztendeje ünneplünk Magyarországon, október 18-án. A dátumválasztás mögötti ok, hogy ezen a napon emlékezünk meg Szent Lukácsról, aki nemcsak az orvosok védőszentje, hanem a festők és a festészet patrónusa is. Az alapfokú művészetoktatás képző és iparművészet ágán tanuló diákjaink minden évben színvonalas kiállítással tisztelegnek a jeles nap előtt, nagy örömet okozva ezzel teljes iskolai közösségünknek. Gratulálunk a munkájukhoz és köszönjük a vizuális élményt!

2020. október 10. és 25. között került megszervezésre a nyolcadik Code Week. Ez az a két hét, amikor sokan dolgoznak azért, hogy minél többen kipróbálhassák a programozás alapjait, bepillantást nyerhessenek a programozók mindennapjaiba, munkájukba és abba, hogyan hat a digitalizáció és az informatika a mindennapi életünkre!

Iskolánk idén is csatlakozott az eseményhez 6 foglalkozással. Játékos feladatok elvégzésén keresztül megismerkedtek a gyerekek a padlórobotok működésével, a blokkprogramozással, mobilprogramozás rejtelmeivel. A feladatok többsége a kódolás tanítását támogató blokk alapú programnyelven készült, amelyekben az utasítások építőkockák, a tájékozódást pedig színek és formák segítik. Mindeközben tanulóink algoritmikus gondolkodása, problémamegoldó képessége és kreativitása egyaránt fejlődött. Társaik munkájának elemzése által kritikusabbá váltak a saját alkalmazásukkal szemben.

Ismét egy jó hangulatú, érdekes, gyermekek számára fejlődést és motivációt biztosító tematikus két héten vagyunk túl, amelyhez jövőre is szeretnénk csatlakozni!

Hol volt, hol nem volt, messze Nekeresd országban, annak is Mezőfalva falucskájában élt egy Tűzmanó. Ő is kicsinyke volt, mint minden manó, de a haja, az nagy volt, loboncos, és tűzpiros! Ha csúfolták érte a gyerekek, akkor még a füle is bepirosodott mérgében.

Nehezen talált barátokat, pedig sokat kereste az emberek kedvét. Bebújt a kandallóba, hogy hideg őszi estéken melegedhessenek az emberek, a bográcsozásnál segített a finom ételek elkészítésében, karácsonykor az ő lángjánál, fényénél csodálták meg az emberek a szépen feldíszített fenyőfát.

De a legtöbben haragudtak rá, mert felperzselte az erdőket, kiszökött a kályhából, és felgyújtotta a házakat. Óriási piros tűzoltó autókkal harcoltak ellene.

Ha el akar látogatni az iskolába, bizony neki is csengetni kell, de nem egyet, hanem sokat! De a gyerekek már tudják, ha Tűzmanó csenget, gyorsan el kell bújni előle, olyan messzire, amennyire csak lehet. Sikítással, kiabálással nem szabad elárulni magukat, hogy merre járnak, hanem nagyon gyorsan meg kell szökni az iskolából, nehogy Tűzmanó utolérje őket. Egységben az erő, ha mindenki együtt van az iskola melletti kis terecskén, akkor Tűzmanó elmenekül, és legalább egy évig nem is mer újra a mi iskolánk felé járni.

Ebben az évben is sikerült túljárni tűzmanó eszén, az osztályok két perc alatt elhagyták az épületet. A tűzriadó próba most is sikeres volt!

Baricza Zsuzsanna

Iskolánk negyedik osztályosai zenés, táncos, verses összeállítással kedveskedtek településünk szépkorú lakóinak. A járványhelyzet miatt a művelődési házban előadott ünnepi műsor helyett videó üzenetet készítettek tanítóik, Márokné Szatmári Ilona és Németh Fanni segítségével, mely iskolánk honlapján megtekintő.